A Szakja vonal a négy tibeti buddhista hagyományvonal egyike. A szakjapák által több száz tanítás jutott el Indiából Tibetbe. Az idők során kiemelt jelentőségük volt a tantrikus tanok őrzésében és Tibetben való elterjesztésében. A Szakja tanok Buddha rendkívül sokféle tanítását teljes körűen magukba foglalják. A tanok tanulmányozására és a meditációra egyenlő hangsúlyt helyeznek a Szakja tradícióban. A hagyományok által őrzött szabályok szigorú betartásának köszönhetően ezeknek a tanoknak a tiszta ereje mindmáig megmaradt.

A Szakja hagyomány legfőbb vezetője Őszentsége Szakja Gongma Tricsen Rinpocse (a 41. Szakja Trizin – a Szakja Trizin elnevezés jelentése „ A Szakják Trónjának Fenntartója”).

A 41. Szakja Trizin, Ngawang Kunga Thegcsen Palbar Trinlé Szamphel Wangi Gyalpo, határtalan látásával felismerte, hogy a jelenlegi hanyatló időkben hasznos lenne változtatni az életen át tartó hivatali idejű hagyományos trónöröklési rendszeren, és új korszakot nyit. 2014-ben Őszentsége a 14. Dalai Láma egyetértésével a Dolma Phodrang és a Phüncok Phodrang elfogadta a történelmi jelentőségű új trónöröklési rendet; a trón rangidő alapján való elfoglalásának rendszerét, a három éves hivatali időt, valamint meghatározta azon képzettségeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valakiből tróntartó váljék.

2017 márciusában Őszentsége Ratna Vadzsra Rinpocse, Ngawang Kunga Lodro Wangchuk Rinchen Dzsigme Trinley, – Khöndung Gyana Vadzsra Szakja Rinpocse testvére – aki rendelkezik minden szükséges képesítéssel, egy ünnepség keretében, Indiában Puruwalá-ban hivatalosan is a Szakja trónra lépett; ezáltal ő lett a 42. Szakja Trizin és az új hagyományozási rendben az első tróntartó.

A Szakja Tanítók aktívan részt vesznek a Dharma terjesztésében, folyamatosan utaznak szerte a világon, Tanításokat, Meghatalmazásokat es Beavatásokat adnak; iránymutatásukkal a Szakja tanok jól megalapozottak és virágoznak. A Szakja Mesterek Avalokiteshvara, Vadzsrapáni és Mandzsusri emanációi (Buddha együttérzésének, erejének és bölcsességének megtestesülései).

A Szakja trón birtokosai a mai napig a Khön család nemzetségéből, Tibet egyik legősibb spirituális családjából származnak. Erről a családról úgy tartják, hogy hosszú-hosszú idővel, tíz generációval azelőtt, hogy Guru Padmaszambhava Tibetbe érkezett, három isteni származású fiútestvér a “Tiszta Fény Birodalmá”-ból a földre jött, hogy az érző lények javára cselekedhessen. A középső testvér volt a Khön-nemzettség őse.

Amikor a buddhizmus a VIII.sz.-ban Tibetbe érkezett, akkor Khön Lui Wangpo Sungwa, egyike a család leszármazottainak, Guru Padmaszambhava tanítványa lett, és egyike volt az első hét buddhista szerzetessé avatott tibetinek. A következő 13 generáció során a Khön család tagjai fenntartották és tanulmányozták Buddha és Guru Padmaszambhava tanításait, gyakorolták az ún. “öreg tantrá”-kat és ezeken keresztül értek el magas szellemi megvalósításokat.

Mindazonáltal a Szakja hagyományvonal alapjainak megteremtése Khön Koncshog Gyalpo nevéhez fűzhető, aki 1073-ban kolostort épített, a Pönpo Ri hegy alatti területen. A kolostor a környék után a Szakja nevet kapta.

Khön Koncshog Gyalpo a híres fordító Drogmi Locava (992-1074) tanítványa volt, és éveken át tartó odaadó tanulás és gyakorlás után alaposan elsajátította az új indiai tantrikus módszereket.

A Szakja hagyományvonal történetében kiemelkedő jelentősége van az öt nagyszerű, a hagyományvonal alapjait megteremtő Mesternek.

Az öt dicső Mester Szacshen Kunga Nyingpo (1092-1158), Loppön Szönam Cemo (1142-1182), Dzsecün Drakpa Gyalcen (1147-1216), Szakja Pandita (1182-1251), Drogön Csögyal Phagpa (1235-1280) voltak.

A Mesterek nagyszerű és tevékeny munkájának eredményeképpen a hagyományvonal az idők során sok rendkívüli jógit, szentet és tudóst sorakoztatott fel, és mindmáig töretlenül, a tanoknak a tiszta erejét megtartva halad tovább.

A Szakja hagyományvonal szoros kapcsolatban áll a másik három tibeti buddhista hagyományvonallal. A Vadzsrakilaja hagyomány, amelyet a szakjapák is követnek Guru Padmaszambavától, a Nyingma hagyományvonal alapítójától ered. A Kagyü és a Szakja iskolák majdnem azonos időben jöttek létre, és mindkét ág Mesterei fontos tanításokat kaptak Naropától. A szakjapák ma is Naropa Vadzsrajogini Tanításait követik. Láma Congkhapa, a Gelug iskola alapítója sok Szakja Mestertől kapott tanításokat, többek között Rendawa Shonnu Lodo-tol, aki az egyik legnagyobb Mestere volt.

A szakjapák által több száz szútra és tantrikus tanítás jutott el Indiából Tibetbe. Az indiai Mahasziddhák legjelentősebb gyakorlatai közül kiemelkednek Virupától a Lamdre tanítások, a Hevadzsra tantra, Padmaszambhavától a Vadzsrakilaja, Naropától a Vadzsrajogini, Vararucsitól a Mahakala, és Nagardzsunától a Guhjaszamadzsa. Megemlíthetőek még a Csakraszamvara, Szamputa, Vadzsrabhairava, Kalacsakra, Acshala stb. tanok, és a 13 Arany Dharma, a különböző istenségekhez tartozó tantrák; valamint a különböző hagyományvonalak tanításainak százai, mint például Hayagriva, Mandzsushri, Tara, Vadzsrapáni, Avalokiteshvara stb.

Bárhol a világon tanítják, vagy ápolják a Szakja gyakorlatokat, azok mindmáig egy élő és töretlen hagyomány hordozói.